Véleményem és 23 év fáradtságos, idegtépő (legfőképp éjszakába-, gyakran hajnalbanyúló) kutatása szerint, merem állítani, hogy a szúnyogok nem véletlenül köröznek hallószerveink körül!
Sokan (mindannyian) járunk úgy, hogy egy fárasztó nyári nap után, széles mosollyal az arcunkon belehuppanunk ágyunkba, majd várjuk, hogy az álommanó megjelenjen. No, nem igazából, mert a beszarásjelző igen kiakadna... Villanyoltás után azonban rájöttünk, hogy nem vagyunk egyedül a szobában. Majd egy jó kefélés után a szúnyogokat is észrevettük...
Lassan közelítenek, és a döglesztő nyáréjszakai meleget figyelmen kívül hagyva, nyakig betakarózva várjuk, hogy végre a fülünk mellé érjenek, amikor is egy előre elhatározott partizánakcióval, fejünkkel a párnára szorítjuk őket a legminimálisabb kárt sem téve bennük, mire tovaszállnak.
A feltételezésem tehát a következő: Sok milliónyi, milliárdnyi kis állatka - mely lassabb és balfaszabb, mint a legutólsó légy - azzal kíván evolúcionálisan lépést tartani ebben az immár erősen kiélezett versenyben (gondoljunk a pandákra, fehér tigrisekre, vagy akármelyik szerencsétlen kihalófélben vergődő állatra), hogy ismerve pulzáló érrendszerünket kiismerte a vérnyomás le- és felbaszhatóságát.
Vékony hangjával az aludni térő gyanútlan (ne hagyjátok nyitva az ajtót) emberi egyed álomba merül(ne), így lelassítja pulzusát, majd az ezt érzékelő szúnyog a hallójáratokhoz bosszantóan közel el kezdi az úgynevezett "karisztolást."
Ezzel az előre koreografált mozdulat- (a méhekhez hasonlóan) és eseménysorral sikerül a pihenőre tért humanoidot olyannyira felbaszni agyilag, hogy annak vérnyomása sokkal több táplálékot biztosítson ezeknek az élősködő férgeknek. (politika egyaránt)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése